„Palkó hat örökbefogadott kutyánk közül az egyetlen fiú. 5 éve, körülbelül 1 éves korában fogadtuk örökbe. Nagyon rossz élete volt, vidéki kóbor kutya volt, mielőtt hozzánk került. Idegen kutyákkal nagyon agresszív, de egyébként mindentől, szó szerint még a széltől is félt. Az első 4 évben Palkó szépen kijött a család többi kutyájával, de idén valami megváltozott. Az egyik csivinek úgy eltörte az állkapcsát, hogy majdnem belehalt, többször megverte a francia bulldogunkat és átharapta az arcát az öreg havanese-ünknek. Egyre több volt a támadás és egyre súlyosabbak voltak a sérülések. Kétségbeesve hívtam egyik kutyás ismerősömet, aki Andit ajánlotta.

Andi már az első telefonos beszélgetésnél más volt, mint az eddigi kutyakiképzők. Ráért, figyelt rám, millió kérdést tett fel és nem ígért fűt-fát, csak annyit, hogy megnézi, mit tehet. Első alkalommal szó szerint órákon át csak kérdéseket tett fel. Igazi tényfeltáró interjú volt Palkóról, a többi kutyáról, ki kivel barátkozik, ki kivel van rosszban, mit szoktak csinálni, mi mit szoktunk csinálni, mit érzünk, mit gondolunk.. Már ez az interjú is nagyon hatásos volt. Sok mindenre rájöttünk a kérdések segítségével, és segített más szemszögből látni Palkó helyzetét. A beszélgetés végén arra jutottunk, hogy Palkót Fügével, a falkában a vele legszorosabb kapcsolatban álló barátjával együtt fogjuk fejleszteni. Teljesen őszintén az első pár képzés után nem voltam meggyőződve, hogy ez az, ami megment majd minket. Varázs-türcsiztünk, ültettünk, fektettünk, de nem éreztem, hogy ez más lenne, mint az előző kutyaiskola.

Viszont aztán olyan dolgok történtek, ami miatt örökké hálás leszek Andinak. Felhívtam Andit, hogy nem nagyon ment az egyik feladat (persze a kint, kapun kívül gyakorlás, hiszen Palkó mindentől fél). Andi megnyugtatott, nem baj, csak kicsit elakadt Palkó, ez előfordul, kap új feladatokat, kihozzuk ebből a helyzetből, addig nincs újabb képzés, minden nap hívjam, hogy haladunk.Leesett az állam. Nem csak gyorsan túl akar lenni a kifizetett órákon, hogy gépiesen fogadhassa az új ügyfelet, hanem addig velünk marad, amíg el nem érjük a célt, akár meddig is tart! Akár vezet, akár főz, felveszi a telefont és velem örül, hogy Palkó pici, apró, de egyre gyakoribb sikereket ér el! Apróra kikérdez, és rávilágít, mit kellett volna máshogy csinálni, mikor Palkó nem volt sikeres, hogyan kellene Palkóval kommunikálni, hogyan kell helye tenni, hogyan kell irányítani, de mindezt úgy, hogy nem aláz, nem okoskodik, egyszerűen kérdez, és a kérdései mentén bumm! bumm! bumm! esnek le a tantuszok! Most már tudom, hogy Palkóval semmi baj, minket kellett képezni, nem őt!

Andi segítségével Palkó és a vele való kapcsolatunk elkezdett kivirulni, mint mikor végre jó földbe ültetnek át egy kornyadó virágot és vége elég fényt és vizet kap! Apránként jöttek a változások, de mára már lehet mondani, hogy Palkónak új gazdái vannak, nekünk meg új kutyánk! Bármilyen helyzetben tudjuk Palkót kezelni, hiszen már bármilyen helyzetben biztosak vagyunk benne, hogy jól fog viselkedni, és ezt mindig bizonyítja is. A családunk többi kutyája is biztonságban érzi magát, tudják, hogy Palkó már úriember és nem fogja őket bántani. Sőt! Előre enged másokat, és türelmesen vár, amíg azok macskakaját lopnak, mert tudja, hogy a macskakajánál a gazdi dicsérete értékesebb! Palkó sokkal magabiztosabb, összeszedettebb és tudja, hogy a gazdái nagyon szeretik és büszkék rá.

Köszönjük szépen Andi, hogy megtanítottál, hogyan legyünk jó gazdik!”

„Folytak a könnyeim, ahogy végiggondoltam a történetünket! Nem is tudom, mi lett volna nélküled!😍😍😍😍”